A Guinness record játékainak utóélete - Erdély

Rexes Plüssállatok is utaznak Erdélybe 

 

2012.12.22-én a reggeli órákban indult az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány segélyszállítmánya az Állatszigetről Erdélybe, hogy a Mezőségben élő szórvány magyarságnak egy kicsit boldogabbá tegye az idei karácsonyt. A jótékonysági akcióban a Rex Alapítvány is aktívan részt vesz, mivel a több mikrobusznyi adományt az adakozók a Rex Állatszigeten adták le, és az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány kurátorai innét szállították el a mezőségi falvakba.

A főként tartós élelmiszert, tisztítószereket, játékokat és könyveket tartalmazó adománycsomagokat kiegészítve a Rex Alapítvány több száz plüssállatot küldött az erdélyi gyermekeknek. A Rex Alapítvány a szórmókokat a közelmúltban - Guinness rekord felállításával zárult plüssállat-kampány során - gyűjtötte össze, hogy azokat rászoruló gyermekekhez eljuttatva örömet szerezzen és egyben felhívja a figyelmet a felelős állattartás fontosságára is.

A jótékonysági akcióról szóló fényképes beszámolóinkat itt érhetik el.

További információ: www.erdelyimagyarok.com

 

---

A Guinness record játékainak utóélete - Magyarország

 

JÁTÉK – NEM JÁTÉK! – 1000 DARAB PLÜSSÁLLATOT AJÁNDÉKOZOTT A REX KUTYAOTTHON

ALAPÍTVÁNY A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ DIAKÓNIAI INTÉZMÉNYEIBEN

ÉLŐKNEK 

 

Budapest – 2012. december 20-án délután különleges ünnepségre került sor a Rex Kutyaotthon Alapítvány által üzemeltetett Rex Állatszigeten. A gödöllői evangélikus Anyaóvóból és a Sarepta szeretetotthonból érkeztek vendégek, akik kedves rengeteg ajándékot kaptak – kézzel foghatóakat és lelkieket is.

(Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna, Haba Gábor. Fotó: Horváth-Bolla Zsuzsa)  

 

A karácsony előtti időszak a segítésről szól. Azok, akiknek van, adnak azoknak, akiknek nem jutna. A Rex Kutyaotthon Alapítvány nemrégiben megdöntött Guinness rekordjában szereplő 6.540 plüssállatot jótékony célra ajánlottuk fel. Természetes, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház diakóniai osztályának is adunk belőle. Kereken ezer darabot.

 

December 20-án délután érkeztek meg a gyerekek és kísérőik hozzánk, ahol már nagyon vártuk őket. Először a gödöllői gyerekek futottak be. Két 13-14 éves kamasz és két 5-6 éves nagycsoportos óvodás. Megszeppenve ültek le a teremben, majd némileg felvidult az arcuk, amikor meglátták a már bekészített plüssállatokat. Ekkor érkezett meg a Sarepta szeretetotthon csapata is, két kísérő és két fogyatékos lány.

Solymár Péter újpesti evangélikus lelkész áhítata után Sándor András, a Rex Állatsziget zoopedagógusának segítségével a felelős állattartással kapcsolatos Legyen Ön is kutyaokos! vetélkedőn vettünk részt közösen. A játéknak azonban itt még nem lett vége. Orbán Dorka, és kutyája Barka, trükkökkel kápráztatta el a boldog kis vendégeket. Vidáman, élénken, kifogyhatatlan energiával, mutatta be tudását mindenki nagy örömére. Futott a labdáért, pórázát adta, körbe futotta gazdája lábát, sőt, még a plüssök pakolásában is segített.

A gyerekek közben válogattak: kinek lovacska, kinek maci volt a kedvenc, de itt volt bőven, sőt több is jutott egy-egy gyereknek. Vittek is a többi intézeti ellátottnak is. Jó volt érezni a szemek csillogásában a hálát, az örömöt. Még a kamaszok is ódzkodva ugyan, de végül csak beletettek zsebükbe egy-egy állatkát. Előttünk ciki volt, de szívük mélyén öröm, hogy nekik is jutott az ajándékból, így karácsony előtt. 

A programunk az Állatszigeten élő védenceink között folytatódott, megnéztük az őzgidát, megetettük a kissé erőszakos kost és Tamarát, a kecskét, megnéztük Tóbiást, az agarat és még „százegy kiskutya” nyalogatta meg kezünket a nap végére. Az egyik bátor kislány egy ló hátára is felállt. A gyerekek a nap végére megnyíltak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy már a kicsikkel a szárnyas pónik és a koronás pónik tulajdonságairól is egyeztettünk, a kecskék és kosok viselkedéséről pedig a nagyobbakkal diskuráltunk.

Köszönjük, hogy meglátogattatok minket! Szeretettel várunk Benneteket újra!

 

Sok örömet a játékokhoz! Boldog Karácsonyt kívánunk Nektek minden kétlábú munkatársunk és négylábú védencünk nevében!

 

Az eseményről készült fényképeket itt tekintheti meg. 

Muri nem kukoricázik

(2012.10.01.)

2012. szeptember 29-én egy állatbarát pár (Melinda és Sándor) a Kiskunsági Nemzeti Park északi részét látogatta meg. Budapest felé indultak haza, amikor koradélután Szabadszállást elhagyva az országút jobb oldalát szegélyező szántóföldön egy sötét szőrű kiskutyát pillantottak meg. Mivel a területen, több kilométeres környezetben csupán elhagyott házakat és lepusztult tanyákat láttak, lassítottak. A kiskutya a közeledő járművet észlelve azonnal utánuk szegődött, amiből arra következtettek, hogy a szerencsétlen kutyust valószínűleg autóból tehették ki.

Természetesen nem hagyhatták magára, mert a környék nemcsak lakatlan, hanem vízhiányos is volt. A kezdetben bizalmatlan kutyus 20 perc elteltével már engedte, Melinda megsimogassa, ezt követően a mindig náluk levő póráz felhelyezését sem nehezményezte. A szeretető gondoskodás megtette hatását, a kutyi a kocsiban teljesen megnyugodott, az utazás mégis megfeküdte a gyomrát: 2 alkalommal hányt útközben. Az állatmentőknek ez persze nem okozott újdonságot, az viszont meglepő volt, hogy mindkét alkalommal egy-egy maroknyi száraz kukoricaszemet öklendezett ki szegény pára. Valószínű, hogy a napok óta éhesen kóborló kitett kutyusegyéb, kutyának való élelmet nem találva, megette a száraz kukoricát.

Sándor út közben telefonált a Rex Kutyaotthon Alapítvány alapítójának, Király Péternek, és segítségét kérte a kutya ellátásában és elhelyezésében. Vasárnap délutáni programját félbehagyva Király doktor a pórul járt kutyus megmentőivel egyszerre érkezett a Rex Állatszigetre, ahol ellátta a remegő jószágot. A tüzetesebb átvizsgálás során több tucat kullancsot, és egyéb vérszívó élősködőket talált a kutyán. A kutyus a hosszan tartó nélkülözéstől kimerülten hevert el a Rex Állatsziget kvártélyos kenneljében, a kutyus megmentői – ezen az estén is, mint sok más alkalommal - nyugodt lelkiismerettel tértek nyugovóra.

A kb. 6 hónapos körüli, tacskóméretű fekete kan kutyus a Rex Állatszigeten várja, hogy hamarosan egy szerető gazdinál hajthassa nyugovóra okos kis fejét.

Rekordidő alatt került meg a kutya

(2012.01.03.)

   Mindössze 11 perc alatt lelte meg gazdáját az az elkóborolt kutya, "akit" hétfő reggel találtak Újpest kertvárosi részén. Az egyébként jól nevelt és barátságos ebet a Rex Kutyaotthonba   szállították. Mint később kiderült, a gazdája éppen innen, dr. Király Péter Állatszigetéről fogadta örökbe korábban.

   Az Újpest-Káposztásmegyer Facebook oldalra feltett fotók és felhívás nyomán, mindössze 11 perc kellett ahhoz, hogy a kutya és gazdája ismét egymásra találjon.

   Király Péter szerint az eset éppen azt a helyes eljárást mutatja be, amit olyankor célszerű tenni, ha kóbor kutyát találunk. Első lépésként helyezzük a kutyát biztonságba. Wintermantel Zsolt, aki a saját utcájában találta meg a kutyust, éppen ezt tette, amikor intézkedett, hogy az állat a Rex Állatszigetre kerüljön. A megszeppent állatot, mely a nyitott keretkapun keresztül ment be a kertjébe, először megetette és megitatta, majd felhívott, hogy kellene egy kis segítség - mondta el lapunknak Király Péter. Amíg munkatársaim az állatmentővel a helyszínre érkeztek, az Újpesti Sajtó Kft  munkatársai  megosztották a polgármester által készített fényképeket a Facebook-on. Király Péter szerint ilyenkor a lehető legtöbb helyen közzé kell tenni az információt, mert a gyors cselekvés ilyenkor a legfontosabb.

Bővebben itt: http://www.ujpest.hu/hir/2669/Rekordido_alatt_kerult_meg_a_kutya/

Minden Napra Rex mese - Rókát fogtam, nem ereszt!

(2011. március 11.)

A történet a hét elején kezdődött. Valaki egy soványnak tűnő, de nyakörves, kóbor jószágot látott az M0-ás mellett téblábolni. Természetesen nem hagyhattuk annyiban a dolgot, így Ottó mentősünk és Petra, állatgondozónk azonnak útnak eredt, hogy befogja az állatot. Hiszen egy kutyára nézve az M0-ás mégiscsak veszélyes környék!

Miután a jelzett területre értek, meg is pillantották a négylábút, aki végtelenül bizalmatlan volt, és éhség ide, éhség oda, Petra fürgeség ide, elszántság oda, az akció nem járt sikerrel, mert bár kézközel jött az állat, amint a hurok is szemlátomást került, máris hihetetlen fürgeséggel ugrott tova.

Petra azonban nem hagyta ennyiben a dolgot. Csapdát állított - egy ketrecet, finom falatokkal és némi bódító-kábító szerrel tele -, amit Ottóval ki is helyeztek a féltett jószág közelében. A terv az volt, hogy másnap hajnalban visszamennek, és begyűjtik a várhatóan akkor már kábulat kutyát.

A terv bevált, bár volt némi furcsaság a dolgoban, ugyanis a kutya - bár feküdt, mikor másnap hajnalban Petráék visszaértek - amint meglátta, hogy jönnek feléje mindenféle kétlábúak veszedelmesnek tűnő hurokkal felfegyvekezve, azonnal felpattant és futásnak eredt. De ezúttal az állatvédők győztek, és a hurok végre az élelmes állat nyakára kerülhetett.

A kis csapat boldogan érkezett vissza az Állatszigetre a 'zsákmánnyal', és lelkesen mutogatták a jószágot mindenkinek. De minél többen látták, minél többen nézegették, egyre erősebbé vált a gyanú, hogy az állat nem is a kutyák fajához, hanem a ravaszdik családjába tartozik. Petra öt percenként kiáltott fel " Te jó Isten! Két napot rohangáltam egy róka után??? Ezt nem hiszem el!" Hogy könnyebben meghatározható legyen a dolog és megoldodjon a dilemma, még vörös róka képeket is töltöttünk le a netről, és azzal hasonlítgattuk össze a frissen befogott jószág fotóját.

Este azután megoldódott a dolog. Ugyanis Ági másodszülött leánya ránézett a képre és megszólalt:

- Nahát ez egy Shiba inu! - mire Ági döbbenten - Van olyan fajta????

Van. És ez a képen látható kutyus ennek a fajtának a keveréke.

És mi más nevet is adhatnánk neki, mint Vuk. Persze néhány perc múlva kiderült, hogy a kis shiba inu nem is fiú, hanem leányka.

- Rendben, hogy is hívták Vuk barátnőjét? Hogy is? - Röpke fél óra és a neten megleltük a választ - CSELE!

Csele, aki nem róka, hanem shiba inu keverék, várja a szerető, új gazdit... vagy a régit, ha az egyáltalán keresi őt.

A bal oldali képen Csele látható, mellette pedig egy igazi, hazánkban honos vörös róka. Élőben egyébként még nagyobb a hasonlóság.

Rocco, a baromfiak réme

(2011.03.03.)

Roccot, ezt a jóképű német vizslát, a Bonyhádi Gyepmesteri telepről mentette egy jólelkű asszony, és otthont biztosított neki falusi háza udvarán. Más esetben ez a történet vége lenne, de nem így Rocco esetében, aki annyira hálás volt az gazdinak az új otthonért, hogy arra gondolt: legjobb, ha rendes vadászkutyaként zsákmánnyal hálálja meg a törődést. A zsákmány pedig nem volt más, mint a szomszéd tyúkja. Először csak egy, majd pedig egyre több és több, egészen addig, ameddig fel nem jelentették szegény kis négylábút a rendőségen (természetesen a gazdi mindent megtett, hogy saját kertjében tartsa a lelkes vadászt, de próbálkozásai nem jártak sikerrel).

Rocco gazdája ekkor kért tőlünk segítséget, és szerencséje volt, mert volt egy szabad helyünk, ahol rögtön el is helyeztük a kicsit hiperaktív négylábút. Rocco azonnal levett mindenkit a lábáról  és miután intenzíven ugrált, nyalakodott és lekesedett ezt a szó legszorosabb értelmében kell érteni.

A bájos állat nem lakott az Állatszigeten sokáig, mert - hála a német vizsla fajtamentők segítségének - már néhány nappal a

a beketülése után jelentkezett érte az örökbefogadó. És már vitte is. Íme:

Mamóka

(2011. március 2.)

Szombaton telefonhívást kaptunk:

- Itt, a Szilas Patak partján egy sokkos állapotú, kistermetű kutya fekszik. A fejét se tudja felemelni. Ki tudnának  jönni?

A mentő azonnal elindult, és Ottó (a mentősünk) a jelzett patakparton egy kisebb németjuhász méretű, nagyon  nagyon átázott bundájú, szemmel láthatólag igen öreg kutyát talált. A négylábú állapota tényleg siralmas volt, így  Ottó amilyen gyorsan csak tudott, a rendelőbe hajtott vele. Annyi első ránézésre kiderült, hogy a kutya - akit  kollégáink Mamókának neveztek el - nem lehet gazdátlan. Ápolt volt a szőre, és korához képest igen jó fizikai  állapotban volt. Pechünkre azonban a netboard egész hétvégén nem működött, így a Mamókáról készített képet oda feltenni nem tudták.

A hét elején viszont végre felkerült a kép az elveszett kutyák oldalára, és az eredmény se váratott már magára sokáig.

Ma - szerdán - ugyanis ismét megcsörrent a telefon. Egy fiatalember hívott minket, hogy a képen felismerni véli az elveszettnek hitt Tappancs kutyáját.

- És hány éves a kutya? - kérdezte kollégánk.

- 17. Még általános iskolás koromban kaptam - jött a meglepő válasz.

17 év. Az bizony kutyamértékkel mérve igen-igen komoly kor. Emberi korra átszámítva ugyanis Tappancs Mamóka lassan eléri a 100. életévét. Ha ugyan még el nem hagyta.

A mese mindenesetre jó véget ért. A gazdik megérkeztek, és könnyezve ölelgették az öreg négylábút:

- Oh te kis bolod Tappancs! Már azt hittük, soha nem látunk többé! - a gazdi ugyanis napi 5-6 órát autózott Tappancsot keresve minden bokorban - Ide figyelj, öreglány, most már jól viseld magad és többé meg ne szökj,  mert az a minumum, hogy ezek után itt a Földön még eltöltesz velünk néhány évet!

A bal oldali képen Ottó, aki hosszan keresgélte Mamókát a Szilas patak partján.

Petra nehezen válik meg Mamókától, aki az elmúlt néhány nap alatt igencsak a szívéhez nőtt.

Ginseng, a kínai kopasz kutya

(2011.02.22.)

Tegnap este viszonylag későn indultunk haza Gábor kollégámmal, mikor az autókihajtót elhagyva egy magányos, reszketve vacogó, kék kabátkás, fehár fejű kutyusra lettünk figylemesek, akit a kapuhoz kötött ki valaki egy igen rövid pórázzal.

A kis állatkát azonnal hozzáértő gondózói kezek közé jutattuk, és egészen másnap reggelig izgultunk, mi is lesz vele. Szegény kis négylábú végigsírta az éjszakát. Fázott, félt a szomszédos kennelből kiszűrődő gyanús zajoktól, és alig várta, hogy végre felkeljen a Nap. Az új nap pedig új reményeket hozott. A kis Ginsengért - amint a képe felkerült a netboardra - azonnal jelentkeztek a kínai kopaszkutya fajtamentőktől. Kiderült, hogy jól ismerik a kis állatot, aki egy szaporítónál születet és élete eddigi másfél éve alatt csak hányódott egyik gazdától a másikig. Viszont hogy miért köthette ki valaki az állatszigeti kapu rácsához a minusz két fokban, arról ötlete sem volt senkinek.

Mindenesetre Ginseng mostmár biztos helyen van, Julcsi, az egyik állatgondozó foglakozik vele egész nap, ölelgeti, szeretgeti és mindenhova viszi magával, ameddig meg nem érkeznek a fajtamentőkhöz, hogy átvegyék. Reméljük hamarosan gondos és szerető gazdira is találhat Ginseng, ez a különleges, kopasz, de végtelenül kedves jószág.

A fekete macska szerencsét hoz...

...főként saját magának:-)

Egy meleg nyári napon, 2010-ben, Kormos, az akkor két hónapos korom fekete macska élete új szakaszba ért. Az Állatszigetről, ahol születésétől kezdve lakott, egy meleg otthonba került. Új gazdái még a széltől is óvták, és saját 'gyermekükként' szerették.

De sajnos a boldogság nem tarthatott sokáig. A gazdik ugyanis költözni kényszerültek. Arról nem tudunk, hogy ennek mi volt az oka, csak az biztos, hogy oda, az új helyre már nem vihették Kormost így múlt vasárnap visszahozták hozzánk, az Állatszigetre. A kilenc hónapos cicus tehát ismét csak rácsok mögül figyelhette a nagyvilágot.

Hétfőn délután egy kisgyermekes család lépett be az irodába. Kicsi kölyökmacskát szerettek volna. Ám amint elmentek Kormos ketrece mellett, a kis elhagyott cicus azonnal akcióba lendült. Olyan édes volt, olyan tüneményes, kedves és elragadó, hogy a családot már nem is érdekelték tovább a kicsi kölyökmacskák. Kormost választották, aki a boldogságtól olyan dorombolás koncertet adott, hogy még mi is sajnálni kezdtük a távozását. De neki így a legjobb.

Reméljük hosszú és boldog élete lesz!