Rekordidő alatt került meg a kutya

(2012.01.03.)

   Mindössze 11 perc alatt lelte meg gazdáját az az elkóborolt kutya, "akit" hétfő reggel találtak Újpest kertvárosi részén. Az egyébként jól nevelt és barátságos ebet a Rex Kutyaotthonba   szállították. Mint később kiderült, a gazdája éppen innen, dr. Király Péter Állatszigetéről fogadta örökbe korábban.

   Az Újpest-Káposztásmegyer Facebook oldalra feltett fotók és felhívás nyomán, mindössze 11 perc kellett ahhoz, hogy a kutya és gazdája ismét egymásra találjon.

   Király Péter szerint az eset éppen azt a helyes eljárást mutatja be, amit olyankor célszerű tenni, ha kóbor kutyát találunk. Első lépésként helyezzük a kutyát biztonságba. Wintermantel Zsolt, aki a saját utcájában találta meg a kutyust, éppen ezt tette, amikor intézkedett, hogy az állat a Rex Állatszigetre kerüljön. A megszeppent állatot, mely a nyitott keretkapun keresztül ment be a kertjébe, először megetette és megitatta, majd felhívott, hogy kellene egy kis segítség - mondta el lapunknak Király Péter. Amíg munkatársaim az állatmentővel a helyszínre érkeztek, az Újpesti Sajtó Kft  munkatársai  megosztották a polgármester által készített fényképeket a Facebook-on. Király Péter szerint ilyenkor a lehető legtöbb helyen közzé kell tenni az információt, mert a gyors cselekvés ilyenkor a legfontosabb.

Bővebben itt: http://www.ujpest.hu/hir/2669/Rekordido_alatt_kerult_meg_a_kutya/

Minden Napra Rex mese - Rókát fogtam, nem ereszt!

(2011. március 11.)

A történet a hét elején kezdődött. Valaki egy soványnak tűnő, de nyakörves, kóbor jószágot látott az M0-ás mellett téblábolni. Természetesen nem hagyhattuk annyiban a dolgot, így Ottó mentősünk és Petra, állatgondozónk azonnak útnak eredt, hogy befogja az állatot. Hiszen egy kutyára nézve az M0-ás mégiscsak veszélyes környék!

Miután a jelzett területre értek, meg is pillantották a négylábút, aki végtelenül bizalmatlan volt, és éhség ide, éhség oda, Petra fürgeség ide, elszántság oda, az akció nem járt sikerrel, mert bár kézközel jött az állat, amint a hurok is szemlátomást került, máris hihetetlen fürgeséggel ugrott tova.

Petra azonban nem hagyta ennyiben a dolgot. Csapdát állított - egy ketrecet, finom falatokkal és némi bódító-kábító szerrel tele -, amit Ottóval ki is helyeztek a féltett jószág közelében. A terv az volt, hogy másnap hajnalban visszamennek, és begyűjtik a várhatóan akkor már kábulat kutyát.

A terv bevált, bár volt némi furcsaság a dolgoban, ugyanis a kutya - bár feküdt, mikor másnap hajnalban Petráék visszaértek - amint meglátta, hogy jönnek feléje mindenféle kétlábúak veszedelmesnek tűnő hurokkal felfegyvekezve, azonnal felpattant és futásnak eredt. De ezúttal az állatvédők győztek, és a hurok végre az élelmes állat nyakára kerülhetett.

A kis csapat boldogan érkezett vissza az Állatszigetre a 'zsákmánnyal', és lelkesen mutogatták a jószágot mindenkinek. De minél többen látták, minél többen nézegették, egyre erősebbé vált a gyanú, hogy az állat nem is a kutyák fajához, hanem a ravaszdik családjába tartozik. Petra öt percenként kiáltott fel " Te jó Isten! Két napot rohangáltam egy róka után??? Ezt nem hiszem el!" Hogy könnyebben meghatározható legyen a dolog és megoldodjon a dilemma, még vörös róka képeket is töltöttünk le a netről, és azzal hasonlítgattuk össze a frissen befogott jószág fotóját.

Este azután megoldódott a dolog. Ugyanis Ági másodszülött leánya ránézett a képre és megszólalt:

- Nahát ez egy Shiba inu! - mire Ági döbbenten - Van olyan fajta????

Van. És ez a képen látható kutyus ennek a fajtának a keveréke.

És mi más nevet is adhatnánk neki, mint Vuk. Persze néhány perc múlva kiderült, hogy a kis shiba inu nem is fiú, hanem leányka.

- Rendben, hogy is hívták Vuk barátnőjét? Hogy is? - Röpke fél óra és a neten megleltük a választ - CSELE!

Csele, aki nem róka, hanem shiba inu keverék, várja a szerető, új gazdit... vagy a régit, ha az egyáltalán keresi őt.

A bal oldali képen Csele látható, mellette pedig egy igazi, hazánkban honos vörös róka. Élőben egyébként még nagyobb a hasonlóság.

Rocco, a baromfiak réme

(2011.03.03.)

Roccot, ezt a jóképű német vizslát, a Bonyhádi Gyepmesteri telepről mentette egy jólelkű asszony, és otthont biztosított neki falusi háza udvarán. Más esetben ez a történet vége lenne, de nem így Rocco esetében, aki annyira hálás volt az gazdinak az új otthonért, hogy arra gondolt: legjobb, ha rendes vadászkutyaként zsákmánnyal hálálja meg a törődést. A zsákmány pedig nem volt más, mint a szomszéd tyúkja. Először csak egy, majd pedig egyre több és több, egészen addig, ameddig fel nem jelentették szegény kis négylábút a rendőségen (természetesen a gazdi mindent megtett, hogy saját kertjében tartsa a lelkes vadászt, de próbálkozásai nem jártak sikerrel).

Rocco gazdája ekkor kért tőlünk segítséget, és szerencséje volt, mert volt egy szabad helyünk, ahol rögtön el is helyeztük a kicsit hiperaktív négylábút. Rocco azonnal levett mindenkit a lábáról  és miután intenzíven ugrált, nyalakodott és lekesedett ezt a szó legszorosabb értelmében kell érteni.

A bájos állat nem lakott az Állatszigeten sokáig, mert - hála a német vizsla fajtamentők segítségének - már néhány nappal a

a beketülése után jelentkezett érte az örökbefogadó. És már vitte is. Íme:

Mamóka

(2011. március 2.)

Szombaton telefonhívást kaptunk:

- Itt, a Szilas Patak partján egy sokkos állapotú, kistermetű kutya fekszik. A fejét se tudja felemelni. Ki tudnának  jönni?

A mentő azonnal elindult, és Ottó (a mentősünk) a jelzett patakparton egy kisebb németjuhász méretű, nagyon  nagyon átázott bundájú, szemmel láthatólag igen öreg kutyát talált. A négylábú állapota tényleg siralmas volt, így  Ottó amilyen gyorsan csak tudott, a rendelőbe hajtott vele. Annyi első ránézésre kiderült, hogy a kutya - akit  kollégáink Mamókának neveztek el - nem lehet gazdátlan. Ápolt volt a szőre, és korához képest igen jó fizikai  állapotban volt. Pechünkre azonban a netboard egész hétvégén nem működött, így a Mamókáról készített képet oda feltenni nem tudták.

A hét elején viszont végre felkerült a kép az elveszett kutyák oldalára, és az eredmény se váratott már magára sokáig.

Ma - szerdán - ugyanis ismét megcsörrent a telefon. Egy fiatalember hívott minket, hogy a képen felismerni véli az elveszettnek hitt Tappancs kutyáját.

- És hány éves a kutya? - kérdezte kollégánk.

- 17. Még általános iskolás koromban kaptam - jött a meglepő válasz.

17 év. Az bizony kutyamértékkel mérve igen-igen komoly kor. Emberi korra átszámítva ugyanis Tappancs Mamóka lassan eléri a 100. életévét. Ha ugyan még el nem hagyta.

A mese mindenesetre jó véget ért. A gazdik megérkeztek, és könnyezve ölelgették az öreg négylábút:

- Oh te kis bolod Tappancs! Már azt hittük, soha nem látunk többé! - a gazdi ugyanis napi 5-6 órát autózott Tappancsot keresve minden bokorban - Ide figyelj, öreglány, most már jól viseld magad és többé meg ne szökj,  mert az a minumum, hogy ezek után itt a Földön még eltöltesz velünk néhány évet!

A bal oldali képen Ottó, aki hosszan keresgélte Mamókát a Szilas patak partján.

Petra nehezen válik meg Mamókától, aki az elmúlt néhány nap alatt igencsak a szívéhez nőtt.

Ginseng, a kínai kopasz kutya

(2011.02.22.)

Tegnap este viszonylag későn indultunk haza Gábor kollégámmal, mikor az autókihajtót elhagyva egy magányos, reszketve vacogó, kék kabátkás, fehár fejű kutyusra lettünk figylemesek, akit a kapuhoz kötött ki valaki egy igen rövid pórázzal.

A kis állatkát azonnal hozzáértő gondózói kezek közé jutattuk, és egészen másnap reggelig izgultunk, mi is lesz vele. Szegény kis négylábú végigsírta az éjszakát. Fázott, félt a szomszédos kennelből kiszűrődő gyanús zajoktól, és alig várta, hogy végre felkeljen a Nap. Az új nap pedig új reményeket hozott. A kis Ginsengért - amint a képe felkerült a netboardra - azonnal jelentkeztek a kínai kopaszkutya fajtamentőktől. Kiderült, hogy jól ismerik a kis állatot, aki egy szaporítónál születet és élete eddigi másfél éve alatt csak hányódott egyik gazdától a másikig. Viszont hogy miért köthette ki valaki az állatszigeti kapu rácsához a minusz két fokban, arról ötlete sem volt senkinek.

Mindenesetre Ginseng mostmár biztos helyen van, Julcsi, az egyik állatgondozó foglakozik vele egész nap, ölelgeti, szeretgeti és mindenhova viszi magával, ameddig meg nem érkeznek a fajtamentőkhöz, hogy átvegyék. Reméljük hamarosan gondos és szerető gazdira is találhat Ginseng, ez a különleges, kopasz, de végtelenül kedves jószág.

A fekete macska szerencsét hoz...

...főként saját magának:-)

Egy meleg nyári napon, 2010-ben, Kormos, az akkor két hónapos korom fekete macska élete új szakaszba ért. Az Állatszigetről, ahol születésétől kezdve lakott, egy meleg otthonba került. Új gazdái még a széltől is óvták, és saját 'gyermekükként' szerették.

De sajnos a boldogság nem tarthatott sokáig. A gazdik ugyanis költözni kényszerültek. Arról nem tudunk, hogy ennek mi volt az oka, csak az biztos, hogy oda, az új helyre már nem vihették Kormost így múlt vasárnap visszahozták hozzánk, az Állatszigetre. A kilenc hónapos cicus tehát ismét csak rácsok mögül figyelhette a nagyvilágot.

Hétfőn délután egy kisgyermekes család lépett be az irodába. Kicsi kölyökmacskát szerettek volna. Ám amint elmentek Kormos ketrece mellett, a kis elhagyott cicus azonnal akcióba lendült. Olyan édes volt, olyan tüneményes, kedves és elragadó, hogy a családot már nem is érdekelték tovább a kicsi kölyökmacskák. Kormost választották, aki a boldogságtól olyan dorombolás koncertet adott, hogy még mi is sajnálni kezdtük a távozását. De neki így a legjobb.

Reméljük hosszú és boldog élete lesz!